1. fejezet: Egy nap az életemből

Átmentem a táncoló tömegen, mint minden este, a zsákmányra lesve, vajon ki lesz a mai szerencsés kiválasztott. Oda léptem a bár pulthoz.

-Valami erőset szépfiú. Egy pohár whisky tökéletesen megfelelne. –húztam végigmutató ujjam az alsó 

állkapcsán, majd megfordultam és kémleltem tovább a tömeget.

 -Parancsoljon a whisky. –hallottam a pohár koppanását, ahogy a pulthoz ért.

Megfogtam és egy korttyal meg is ittam.

-Még egyet. –tettem le a poharat, majd azt is megittam, aztán még egyet, kettőt, hármat, de a negyediknél, megálltam, nem akartam a sárga földig inni magam.  

Felálltam a pulttól és elindultam a tömegbe, majd megálltam a közepén és táncolni kezdtem. Közben vártam, hogy jelentkezzen az önkéntesem. Éjfél felé járhatott. Visszamentem a bár pulthoz. Nem, ugyan az volt ott, mint amikor ide jöttem, hanem egy idősebb, aki éppen elment hátra. Háttal támaszkodtam a pultnak és néztem a táncoló tömeget. Miközben nézelődtem mellém lépett egy férfi.

-Meghívhatom a szép hölgyet egy italra? –kérdezte.

-Elfogadok valamit. –fordultam felé. –Nem láttalak, még erre felé? –kezdtem faggatni.

-Nem jártam még itt. Tegnap érkeztem.

-És mi járatban, ebben a kis városban? –azt hiszem, megvan a mai vacsorám.

-Felejteni jöttem. Elhagyott a barátnőm. –mondta közben visszajött a pultos. – Két whiskit. Neked is jó lesz?

-Tökéletes. –mondtam és már biztosra vettem, hogy célegyenesben vagyok. -Akkor ezek szerint egyedül jöttél.

-Igen. –hajtotta fel a pohár whiskit.

Addig beszélgettem vele, amíg szinte teljesen le nem itattam, ez esetben könnyű dolgom volt, mivel nem igazán bírta az italt. Mikor már mindenen nevetett elkezdtem a szokásos menetet, ami számára a vége, számomra viszont a vacsoraidőt jelentette. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, ami ellen nem ellenkezett, majd megkérdeztem.

-Mi lenne, ha elfelejtetném veled a múltat?

Csak mosolygott. Felálltam és elkezdtem kifelé húzni. Közel laktam a szórakozó helyhez, hét háznyira.

Megérkeztünk. Ahogy bezártam kulccsal az ajtót, azonnal egymásnak estünk. Vadul csókolóztunk. A falnak nyomott és a nyakamat célozta meg. Közben én kigomboltam az ingét. Engedett a szorításon. Lassan araszoltunk a nappali felé, de mire oda értünk már csak a fehérnemű volt rajtunk. A kanapéra estünk én voltam felül. A nyaka felé kezdtem csókjaimmal vándorolni, de nem abból a szándékból, amit ő hitt. Ujjainkat összefontuk és leszorítottam, majd fogaim belevájtam a nyakába és elkezdtem kiszívni a vérét. Felordított, szabadulni próbált, de nem engedtem erősebb voltam nála. Elengedte a nyakát, újra megcsókoltam. Ajkába haraptam, aztán a válla fölé és tovább, egészen addig, ameddig ki ne szívtam az összes vérét.

Felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót. Összeszedtem a folyosón elhagyott ruháinkat. Sajátomat a mosásba, vendégemét pedig az alagsori kazánba dobtam vendégemmel együtt, mivel a húsát, csontját és egyebeket nem eszek meg. Ezzel végezve felmentem a felső emeletre a hálószobámba és kiültem az ablakba. A Holdat néztem és a csillagokat. Imádtam a sötét eget kémlelni. Ez volt az utolsó, amit, még halandó szemmel láttam. Hold, csillagok és a korom sötét ég. Ebbe az életbe nem születtem a sors rendelte nekem.

-Léna-