Másnap gyönyörűen sütött a nap, ezért úgy döntöttem, hogy ameddig nem indulunk, vagyis estig, lemegyek a közeli tóhoz fürdeni. Alice készségesen adott kölcsön nekem fürdőruhát, amit nem hoztam magammal, mivel Mibletonban, nem igazán volt ilyesfajta lehetőség.
A tó partja homokos volt, akár egy tengernél. Hajamat felcsatoltam, majd elmerültem a hűs habokban. Először hidegnek tűnt, de hamar hozzá szoktam. Felfeküdtem a víz felszínre és csukott szemmel hagytam had süsse arcomat az édes napfény. Nem is tudom mikor éreztem magamat ennyire könnyűnek és szabadnak. Csak lebegtem és nem csináltam semmit. Hiába tudtam, hogy menekülünk, vagy bármelyik pillanatban ránk találhatnak és megölhetnek, mégsem voltam emiatt ideges. Elkezdtem kiúszni a vízből, majd kifeküdtem a partra. Amúgy is meleg bőröm szinte forró volt. Nekem ez az érzés olyan volt, mint amikor a normális emberek bőre felmelegszik. Pár óra telhetett el így, hogy csak feküdtem a napon, egyszer kétszer, pedig bementem úszni. Saját szórakozásra, még egy homok várat is építettem.
Nem mintha attól féltem volna, hogy leégek vagy egyebek, hiszen nem tudtam, de ennél sokkal jobb okom volt arra, hogy bekenjem magamat naptejjel. Észrevettem, hogy John is kijött a partra és engem figyelt. Ám ő nem tudja, hogy észre vettem. Kissé mondhatni, talán nagyon is aprólékosan és izgatóan kentem be magam, majd lefeküdtem a törölközőre és vártam csukott szemmel. Ahogyan sejtettem, nem tartott sokáig.
-Szia démon. -szólalt meg.
Kinyitottam szememet és döbbenten konstatáltam, hogy csak pár centire vagyunk egymástól. Tekintetét belefúrta enyémbe és közelebb süllyedt, minek következtében mellkasunk össze ért.
-Milyen forró a bőröd. És olyan izgatóan síkos. -jelent meg arcán ismét a ravasz mosoly.
-Szállj le rólam, vagy nem lesz szép világod. -fenyegetőztem.
Elnevette magát.
-Semmi esélyed nincsen ellenem.
És valóban. Bármennyire próbálkoztam, nem tudtam szabadulni. Kívülről ez körülbelül úgy nézhetett ki, mikor a farkas alól kiszabadulni próbáló rabul ejtett kisnyúl. Sajnos ebben az esetben én voltam az áldozat. Már sajnáltam, hogy előbb jöttem le és nem ittam meg a napi adagomat.
-Milyen halvány az édes kis szád. -nyalta meg alsó ajkát. -Hol maradt az a vérvörös rúzsod?
-Szállj le rólam! -kiabáltam és még mindig szabadulni próbáltam.
-Hé hé hé! Nyugi! Még nem válaszoltál a kérdésemre. -szorított le még jobban és már szinte megmoccanni sem bírtam.
Villámló tekintetemet szemébe fúrtam.
-Ne nézz már így.
-Legszívesebben szemközt köpnélek.
Csak ciccegett és megrázta a fejét, majd rosszallóan nézett rám.
-Kössünk alkut. Ha válaszolsz két kérdésemre, akkor leszállok rólad. Megegyeztünk?
Kételkedő tekintettel méregettem, de beleegyeztem, legfeljebb hazudok.
-Első kérdés, amire még mindig nem feleltél. Hol a vörös rúzsod?
-Ez most komoly te... -nem tudtam befejezni, mert rám nehézkedett és kinyomta belőlem a szuszt.
-Csak válaszolj, Drága.
-Akkor kaphatnék levegőt? -kérdeztem elfúló hangon.
Kicsit feljebb emelkedett, így lélegzethez jutottam.
-Szóval?
-A szobámban.
-Rendben, második kérdés. Élvezted a csókot?
-Szerintem ezt már tegnap az értésedre adtam a pofonnal az arcodon.
-Na na na hazudni nem szét dolog és büntetés jár érte.
-Tudok a képességedről. -vágtam neki.
-Ó, tehát így állunk. -fülemhez hajolt. -Akkor azt is tudod, hogy most nem használom.
Fagyos hangjától liba bőrös lettem, de bőröm még jobban felforrósodott.
-Tudod, hogy égeted a bőröm?
-Ez már egy harmadik kérdés. Szállj le rólam!
-Még a másodikra sem válaszoltál. Szóval? Hallgatlak.
-Csak azt éreztem, amit kivetítettél rám az, pedig nem élvezet.
Szája kételkedő mosolyra gördült szemöldöke, pedig ugyan így tett. Leszállt rólam, de mikor fel akartam állni megfogta kezem és vissza rántott. Fájt ahogyan hátam találkozott a kemény homokkal, de elviselhető volt.
-Azt mondtam, hogy leszállok rólad, de nem azt, hogy el is engedlek. -mondta az eget nézve. -És ha már kis titkoknál tartottunk. Az első kérdésre hazugsággal feleltél. Neked nem kell rúzs, csak simán nem ettél. -szemeim elkerekedtek. -Azt hitted nem jövök rá? Majdnem 400 év alatt, azért ennyire ne nézz amatőrnek, bár mindenki magából indul ki.
-Nyeld le magad.
-Hó hó hó! Drága Szívem. Ne olyan gyorsan, majd akkor mész el, ha én azt mondtam.
-És mióta dirigálsz te?
-Mostantól. És ezt jól vésd a fejedbe. -húzott magához, de nem ért hozzám, mert bőröm megégette volna.
-Akkor ezt te is vésd a fejedbe. -teljesen hozzá nyomtam magamat.
Reakció képen felszisszen az égető fájdalomtól, ám bőre azonnal begyógyult. Ajkaink össze értek, ám ádáz harcot vívtak, nem pedig játszottak. Szorítása enyhült és ezt kihasználva meg is menekültem tőle. Össze kaptam cuccaimat és el is mentem.
A szobámat kulcsra zártam, nehogy megint észrevétlenül besurranjon a "kedvenc" útitársam. Összepakoltam a magammal hozott cuccokat és mindenek előtt elpusztítottam vagy 15 liter friss jéghideg vért.
-Léna odabent vagy? -kopogtatott Alice.
-Oh bocsi, csak... mindegy gyere be. -invitáltam.
-Gondolom a tóparton történtek miatt zárkóztál be. -mosolygott. -Mielőtt azt gondolnád nem George-tól tudom, idáig felhallatszott. -válaszolta nyugtalan tekintetemre.
-Ha nem bánod... -mutattam cuccaimra jelezve, hogy folytatnám a pakolászást, pedig jól tudtam, hogy már minden benne van.
-Persze nyugodtan. -nézelődött a szobában. -Régen nem jártam itt. Bár szerintem ez az egyik legszebb szoba.
-Igen nagyon tetszik nekem is.
Pár perc csendben telt, majd mikor, már nem láttam értelmét a cuccok ide oda pakolásának leültem Alice-szel szemben.
-És miért jöttél, nem értsd félre, nem zavarsz vagy ilyesmi...
-Oh jó, hogy emlékeztetsz. Majdnem elfelejtettem. Egy szívességet szeretnék kérni, ami lehet, hogy hasznotokra válik egyszer. Északon van egy erdő Shéna. Ott kaptok menedéket és társaságot is.
-De te és George, ti is jöttök vagy...
-Nem, mi maradunk. -fogta meg kezemet. -Túl régóta élünk itt ahhoz, hogy csak úgy elhagyjuk Helion Mitrat-ot. Meg különben is. A harc nem a mi területünk már. Na ne sírj, erős vagy, bátor és gyönyörű. Azzal a tuskó Johnnal, meg ne foglalkozz.
Átölelt. Arcomat a vállába temettem.
-Köszönöm. -suttogtam.
-Nincs mit köszönnöd Léna. Pihend ki magad, holnap szükséged lesz az erődre.
A tó partja homokos volt, akár egy tengernél. Hajamat felcsatoltam, majd elmerültem a hűs habokban. Először hidegnek tűnt, de hamar hozzá szoktam. Felfeküdtem a víz felszínre és csukott szemmel hagytam had süsse arcomat az édes napfény. Nem is tudom mikor éreztem magamat ennyire könnyűnek és szabadnak. Csak lebegtem és nem csináltam semmit. Hiába tudtam, hogy menekülünk, vagy bármelyik pillanatban ránk találhatnak és megölhetnek, mégsem voltam emiatt ideges. Elkezdtem kiúszni a vízből, majd kifeküdtem a partra. Amúgy is meleg bőröm szinte forró volt. Nekem ez az érzés olyan volt, mint amikor a normális emberek bőre felmelegszik. Pár óra telhetett el így, hogy csak feküdtem a napon, egyszer kétszer, pedig bementem úszni. Saját szórakozásra, még egy homok várat is építettem.
Nem mintha attól féltem volna, hogy leégek vagy egyebek, hiszen nem tudtam, de ennél sokkal jobb okom volt arra, hogy bekenjem magamat naptejjel. Észrevettem, hogy John is kijött a partra és engem figyelt. Ám ő nem tudja, hogy észre vettem. Kissé mondhatni, talán nagyon is aprólékosan és izgatóan kentem be magam, majd lefeküdtem a törölközőre és vártam csukott szemmel. Ahogyan sejtettem, nem tartott sokáig.
-Szia démon. -szólalt meg.
Kinyitottam szememet és döbbenten konstatáltam, hogy csak pár centire vagyunk egymástól. Tekintetét belefúrta enyémbe és közelebb süllyedt, minek következtében mellkasunk össze ért.
-Milyen forró a bőröd. És olyan izgatóan síkos. -jelent meg arcán ismét a ravasz mosoly.
-Szállj le rólam, vagy nem lesz szép világod. -fenyegetőztem.
Elnevette magát.
-Semmi esélyed nincsen ellenem.
És valóban. Bármennyire próbálkoztam, nem tudtam szabadulni. Kívülről ez körülbelül úgy nézhetett ki, mikor a farkas alól kiszabadulni próbáló rabul ejtett kisnyúl. Sajnos ebben az esetben én voltam az áldozat. Már sajnáltam, hogy előbb jöttem le és nem ittam meg a napi adagomat.
-Milyen halvány az édes kis szád. -nyalta meg alsó ajkát. -Hol maradt az a vérvörös rúzsod?
-Szállj le rólam! -kiabáltam és még mindig szabadulni próbáltam.
-Hé hé hé! Nyugi! Még nem válaszoltál a kérdésemre. -szorított le még jobban és már szinte megmoccanni sem bírtam.
Villámló tekintetemet szemébe fúrtam.
-Ne nézz már így.
-Legszívesebben szemközt köpnélek.
Csak ciccegett és megrázta a fejét, majd rosszallóan nézett rám.
-Kössünk alkut. Ha válaszolsz két kérdésemre, akkor leszállok rólad. Megegyeztünk?
Kételkedő tekintettel méregettem, de beleegyeztem, legfeljebb hazudok.
-Első kérdés, amire még mindig nem feleltél. Hol a vörös rúzsod?
-Ez most komoly te... -nem tudtam befejezni, mert rám nehézkedett és kinyomta belőlem a szuszt.
-Csak válaszolj, Drága.
-Akkor kaphatnék levegőt? -kérdeztem elfúló hangon.
Kicsit feljebb emelkedett, így lélegzethez jutottam.
-Szóval?
-A szobámban.
-Rendben, második kérdés. Élvezted a csókot?
-Szerintem ezt már tegnap az értésedre adtam a pofonnal az arcodon.
-Na na na hazudni nem szét dolog és büntetés jár érte.
-Tudok a képességedről. -vágtam neki.
-Ó, tehát így állunk. -fülemhez hajolt. -Akkor azt is tudod, hogy most nem használom.
Fagyos hangjától liba bőrös lettem, de bőröm még jobban felforrósodott.
-Tudod, hogy égeted a bőröm?
-Ez már egy harmadik kérdés. Szállj le rólam!
-Még a másodikra sem válaszoltál. Szóval? Hallgatlak.
-Csak azt éreztem, amit kivetítettél rám az, pedig nem élvezet.
Szája kételkedő mosolyra gördült szemöldöke, pedig ugyan így tett. Leszállt rólam, de mikor fel akartam állni megfogta kezem és vissza rántott. Fájt ahogyan hátam találkozott a kemény homokkal, de elviselhető volt.
-Azt mondtam, hogy leszállok rólad, de nem azt, hogy el is engedlek. -mondta az eget nézve. -És ha már kis titkoknál tartottunk. Az első kérdésre hazugsággal feleltél. Neked nem kell rúzs, csak simán nem ettél. -szemeim elkerekedtek. -Azt hitted nem jövök rá? Majdnem 400 év alatt, azért ennyire ne nézz amatőrnek, bár mindenki magából indul ki.
-Nyeld le magad.
-Hó hó hó! Drága Szívem. Ne olyan gyorsan, majd akkor mész el, ha én azt mondtam.
-És mióta dirigálsz te?
-Mostantól. És ezt jól vésd a fejedbe. -húzott magához, de nem ért hozzám, mert bőröm megégette volna.
-Akkor ezt te is vésd a fejedbe. -teljesen hozzá nyomtam magamat.
Reakció képen felszisszen az égető fájdalomtól, ám bőre azonnal begyógyult. Ajkaink össze értek, ám ádáz harcot vívtak, nem pedig játszottak. Szorítása enyhült és ezt kihasználva meg is menekültem tőle. Össze kaptam cuccaimat és el is mentem.
A szobámat kulcsra zártam, nehogy megint észrevétlenül besurranjon a "kedvenc" útitársam. Összepakoltam a magammal hozott cuccokat és mindenek előtt elpusztítottam vagy 15 liter friss jéghideg vért.
-Léna odabent vagy? -kopogtatott Alice.
-Oh bocsi, csak... mindegy gyere be. -invitáltam.
-Gondolom a tóparton történtek miatt zárkóztál be. -mosolygott. -Mielőtt azt gondolnád nem George-tól tudom, idáig felhallatszott. -válaszolta nyugtalan tekintetemre.
-Ha nem bánod... -mutattam cuccaimra jelezve, hogy folytatnám a pakolászást, pedig jól tudtam, hogy már minden benne van.
-Persze nyugodtan. -nézelődött a szobában. -Régen nem jártam itt. Bár szerintem ez az egyik legszebb szoba.
-Igen nagyon tetszik nekem is.
Pár perc csendben telt, majd mikor, már nem láttam értelmét a cuccok ide oda pakolásának leültem Alice-szel szemben.
-És miért jöttél, nem értsd félre, nem zavarsz vagy ilyesmi...
-Oh jó, hogy emlékeztetsz. Majdnem elfelejtettem. Egy szívességet szeretnék kérni, ami lehet, hogy hasznotokra válik egyszer. Északon van egy erdő Shéna. Ott kaptok menedéket és társaságot is.
-De te és George, ti is jöttök vagy...
-Nem, mi maradunk. -fogta meg kezemet. -Túl régóta élünk itt ahhoz, hogy csak úgy elhagyjuk Helion Mitrat-ot. Meg különben is. A harc nem a mi területünk már. Na ne sírj, erős vagy, bátor és gyönyörű. Azzal a tuskó Johnnal, meg ne foglalkozz.
Átölelt. Arcomat a vállába temettem.
-Köszönöm. -suttogtam.
-Nincs mit köszönnöd Léna. Pihend ki magad, holnap szükséged lesz az erődre.
-Léna-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése